Ősszel

2011 október 15. | Szerző: Bea |

 

Ősszel

Már csendesebbek a napok,
megszelídültek a vad álmodozások,
a folyó vize ezüstösen csillog,
és magamban sétálok a hidak alatt.

Nézem az égbolt fakultabb színei,
hova ment a nyár tűzcsodája,
már én is elbújok meleg falak mögé,
ahol nyáron pulzált a szabadságvágy.

Bennem mégis valami megszólal,
nem hagyhatom veszni a csillagokat,
este, mikor kisüt a telihold alakja,
még emlékszem, milyen is volt a nyár.

Bp., 2011-10-14